Hány repülőgépnek kell lezuhannia, hogy a repülés mindenki számára túl kockázatosnak ítéltessék? Hány autóbalesetnek kell történnie, hogy az autózás mindeni számára túl kockázatosnak ítéltessék? Hány embernek kell meghalnia közvetve vagy közvetlenül az alkohol miatt, hogy kockázatosnak ítéljék?
Ezek mind olyan kérdések, amire nincs válasz, nem is lesz sosem. Halálesetek mindig történnek, néhol több, néhol kevesebb, de mindig van. A probléma gyökere inkább ott keresendő, hogy az, hogy valaki épségben megmászott egy hegyet meg épségben lejött róla, nem hírértékű. Ha valaki leesik a hegyről, vagy betemeti valami lavina/kőomlás, az az. Nem tudod arányítani a dolgokat egymáshoz, nem tudod megítélni, veszélyes-e ez egyáltalán, vagy akik meghalnak, azok jórészt a saját hülyeségükbe halnak-e inkább bele, mintsem a sportba.
Ráadásul a hegymászás típikusan nem a kanapétudósok sportja. Van egy csomó szabálya, amiket nem opcionális betartani, mint pl. a focinál. Mert mi van, ha felveszed a labdát és kisétálsz vele a kispadra? Semmi, legfeljebb piros lap, meg két évig nem focizhatsz, na bumm. De az extrém sportoknál egy ilyen önállóskodás az életedbe kerülhet INSTANT. És nem a profi szinten, hanem már a nagyon kezdő amatőr szinten is. Ott kell lenni fejben, és kőkeményen be kell tartani a szabályokat. Emiatt eleve relative kevesen választják ezeket a fajta sportokat, és mivel kicsi a merítés, minden haláleset nagyobbnak tűnik. De ha a hegymászók 90%-a lejön a hegyről, akkor nincs semmi baj a sporttal.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik