Ha nem kell egyszerre menjen a két dolog, akkor Marci javaslatára alapozva:
- egy konténerfájlt csinálsz a hoston (vagy egy komplett partíciót/LVM volume-ot is használhatsz): mkfile vagy dd if=/dev/zero
- ezt odaadod a guestnek úgy, hogy bent egy full diszknek látsszon,
- bent ntfs-re formázod, mountolod (adsz neki betűjelet, windowsos szleng szerint),
- belerakod, amit akarsz, amikor már nem kell, akkor dismount (elveszed a betűjelet), elveszed a virtuális géptől,
- mount -o loop -t ntfs a hoston, és hopp, máris látod a tartalmát/tudsz bele írni,
- amikor vinnéd vissza megint a guestre, akkor nyilván umount aztán lehet újból a guestbe belekonfigurálni.
Lehet variálni más fájlrendszerekkel is, nyilván olyat kell választani, amit mindkét rendszer korrektül kezel, így hirtelen az ntfs-en kívül mást nem tudnék mondani (a vfat lehet még jó megoldás esetleg).
Az nyilván fontos, hogy egyszerre vagy a hoston mountolod, vagy a guestnek adod oda, ha a kettőt egyszerre próbálod, akkor saját zsebre kezd majd dolgozni a fájlrendszer ("korrupt" lesz), de ezt esetleg elsőre észre sem veszed... :D