A „fiatalok” mindig mások akartak lenni. Amikor én voltam abban a korban, akkor farmert hordtunk, és hosszú hajunk volt. A kedvenc zenéinkről ne is beszéljünk. És az akkori „öregeket” ez megbotránkoztatta. Most meg mindenki farmert hord, és lassan több hosszú hajú „öreg” van mint „fiatal”.
Ökölszabály: az aktuális „öregek” mindig azt hánytorgatják fel a „fiataloknak”, hogy más az értékrendjük. Nem tudom, hogy 200 évvel ezelőtt mi volt a helyzet ebben a kérdésben, de 50 évvel ezelőtt már így volt. Ebből a szempontból szinte lényegtelen a változás mértéke, sebessége. A lényeg az, hogy az új korosztály más értékeket tart fontosnak. A mérték és a sebesség a filozófusok és a szociológusok számára fontos, mert van miről vitatkozniuk.
Igazán akkor leszel öreg, amikor elkezded a fiatalokat kritizálni és b@szogatni. (Itt nem véletlenül hagytam el az idézőjelet.) A végső stádium az, amikor már elvárod a bácsi/néni megszólítást.