( blanc | 2006. 05. 23., k – 11:02 )

Az utofinanszirozas kerdeset nem tartom jonak. Mi van akkor, ha a tanulo onhibajan kivul a megszerzett tudasa ertektelen, amirol az egyetem, illetve a tantervet keszitok tehetnek? Hogy nem aktualizaljak a tudast, es az elavul? Ami foleg mernoki szakmakban elegge hamar megtortenik. Ekkor miert fizettessuk ki a hallgatoval a kepzes koltseget, hiszen nagyon nagy a valoszinusege, hogy a szakmajaban nem tud elhelyezkedni a hibas oktatas miatt.

Én ezt máshogy látom, s mint kiderült, nem vagyok ezzel egyedül. Viszont a "többiek" (értsd: gyárigazgatók, cégvezetők, stb.) meg is tudják indokolni álláspontjukat eléggé egyszerűen, közérthetően, számokkal.

1992-1993 környékén a felsőoktatásba bekerülő hallgatók számának 1/3-a volt műszaki végzettségű. Műszaki, tehát nem csak és kizárólag informatikus, hanem gépész, építész, vegyész, villamosmérnök. Most, a 2005-os beiratkozáskor ha jól emlékszem 1/6-a, 1/7-e.
A többiek? Jelenleg leginkább a közgazdászok, ezen belül is a marketinggel foglalkozó szakok tarolnak, de nagyon sokan mennek pl. tanárnak is. De ők még találnak maguknak munkahelyet.

Mi a vicces? Meg kell nézni a kb. 1 évvel ezelőtti balhét, amikor a pontszámok miatt sírtak emberek, hogy gyermekük nem jut be a jogra, vagy éppen valamelyik bölcsész karra. Azokra a karokra/szakokra, amelyek biztos nagyon jól keresnek, ha jön 1-1 megrendelés. De egyébként 10 bölcsészből talán ha 1 tud megélni a "képzettségéből". A többiekkel pl. az állásközvetítő/fejvadász cégeknél lehet összefutni, amint perfekt beszélnek angol/német/francia/spanyol/miegyéb nyelven, de konkrétan még két A4-es lapot nem fektettek keresztbe egymáson.

Szerintem nem a képzés naprakészségével van gond, hiszen az egyetemi/főiskolai oktatók nagy részének van "privát praxisa", ahol folyamatos visszajelzést kap a napi aktualitásokról és tudja képezni magát. A gond az, hogy amit a környezetemben sokan pedzegettek, s egyre többen beszélnek róla olyanok, akiknek fel kellene venniük a végzett felsőoktatási hallgatókat (lásd fentebb): "Minek képzünk egy halom olyan embert, akinek már a beiratkozásakor tudjuk, hogy nem lesz munkahelye 3/5 év múlva?"
(apropó, a GDF-en tanulok távban, most éppen hetedévesként :-))

A tandíjról...
Anno 1997-ben be kellett fizetnem 1 félévre 10.000 (azaz tízezer) forintot. Csak viszonyításképpen, akkor diákmunkában AutoCAD-del rajzoltam villamosmérnököknek, méghozzá úgy, hogy töksüket voltam az erősáramhoz. Havonta kerestem 40.000 (azaz negyvenezer) forintot.
Igen, mázlim volt, mert a technikusképző ötödik évben megtanultam az AutoCAD-et. Csak mondom, 1997 őszén 500Ft/óra díjat kapott az az ember, aki szórólapozott. Most mennyi lehet? 700Ft?