A legegyszerűbb példa, hogy van egy program amit 4-5 különböző konfigurációs fájlokkal akar elindítani az ember.
ez egyaltalan nem a legegyszerubb use-case. Mondjuk ennyi info alapjan nem lehet eldonteni, hogy jobb 4-5 image, amibe bele vannak sutve a konfigok, vagy inkabb 30 konfig file-t adj at cli-bol a kontenernek. A best practice inkabb afele megy el, hogy - ha lehetseges, akkor - legyen az image-be sutve a szukseges konfig.
Mondjuk szerintem eleve inkabb a --env vagy --env-file lenne celszerubb runtime parameterek atpasszolasara a kontenernek.