ilyenkor magamban végiggondolom mire gondolt a költő amikor elkezdte az egészet és itthon lenne-e rá esélyem.
az eszközberuházás költsége már előrevetítené a bukást.
olyan áron kellene adni a cuccost, hogy itthon szinte senki nem venné meg.
külföldre jó móka lenne eladni, de a magyar posta már a központig sem tudná megoldani a törésmentességet, ráadásul a tengerentúlra (fizetőképes kereslet) horrorösszegért , nyomkövetés nélkül csinálná.
stb.
és akkor megint lebaszom magam, hogy egy beszari, lusta, unkreatív gyökér vagyok. :DD