Mint informatikus tanar vegzettsegu, azt ajanlom, jol gondold meg, mibe vagod a fejszed.
Viszonylag konnyu olyanokat tanitani, akik rendelkeznek a megfelelo motivacioval - erdekli oket a tananyag, figyelnek, dolgoznak, ha nem ertenek valamit kerdeznek stb.
Meg igy is sok ido felkeszulni egy-egy orara (mi fer bele, hogy erdemes magyarazni, mi mire epul stb) - persze a rutin kesobb segit.
A kovetkezo fokozat az, akit nem erdekel, de muszajbol csinalja (peldaul kozepiskolas szeretne elkerulni a bukast matekbol). Ok altalaban szakmai kihivast jelentenek, de pedagogiai szempontbol meg mindig nem sokat. Azert el lehet faradni abban, hogy a legegyszerubb dolgot haromfelekeppen elmagyarazod, de harmadszorra sem erti, vagy csak bologat, hogy essunk mar tul rajta, de mar regen nem figyel, esetleg probalkozna, de elfarad nagyon hamar. Elegge el tudja venni az ember lelkesedeset, amikor latja, hogy a masik nem vevo a temara, hiaba fogod a kezet, az ajton neki kell atmenni.
Es ami az exponencialis nehezseget adja, az az, ha egyszerre nem egy emberrel kell foglalkozni (magantanitasnal ez nem jellemzo, de azert FYI). A szakmai resz ilyenkor altalaban total hatterbe szorul, a pedagogiai pedig elojon. Minel tobben vannak, minel fiatalabbak, minel kevesbe erdekli oket a tema, annal tobb idot fogsz nem tanitassal tolteni. Ez adott esetben a 0%-ot is elerheti, vagy akar tullepheti (Pistike intot kap, ezert masnap bejon apuka reklamalni). Ez iszonyatos energiaszivast jelent, en 10 alkalmas kozepiskolai probatanitas utan (ennyi kell a diplomahoz) koszontem szepen, de eldontottem, hogy ehhez en keves vagyok, mint mackosajtban a brummogas. Minden ora utan agyzsibbasztva mentem haza, a tantermi orak meg nem voltak olyan rosszak, de a gyakorlat, az kesz volt, a dzsungel enyhe kifejezes ahhoz kepest, ami ott zajlott...
Arra viszont nagyon jo a (magan)tanarkodas, hogy te megtanuld, amit tanitasz, ugyanis ha valahol vannak feher foltok a tudasodban, az ki fog derulni. Ha masra nem, erre jo :)