Úgy gondolod, ha egy csapat sikeresen eljut a holdra, akkor megrázzák egymás kezét, hogy a "viszont látásra", és mennek útjukra? Sokkal inkább onnantól az egy NAGYON komolyan vehető vállalkozás az egyik legdinamikusabban növekvő iparágban. És ha egy eljut, akkor a többire is máshogy nézHETnek, saját érdemeiktől függően.
Akit érdekel az űrkutatás, az a SpaceX újrafelhasználható rakétáin lovagol, hogy olcsóbb lesz a kilövés. De az csak az érem egyik oldala, és a másikkal együtt fogja elhozni az igazi forradalmat. Előtte egy kis anekdota az ICBM-ek fejlesztéséről. A hidegháború elején kiszámolták, hány bombát kell a SZU-ra dobni a "győzelemhez". Majd megnézték, hogy ez mennyibe kerülne nagy megbízhatóságú rakétákkal, és kijött egy borzasztó nagy szám. Aztán számolgattak, a vége valami olyasmi lett, hogy építünk negyedével több egyszerűbb és olcsóbb "80%-os" rakétát, és kevesebb pénzért elérjük ugyan azt az eredményt.
Hasonló fog lezajlani az automata szondák, műholdak terén is. Most drága egy kilövés, ezért a szondával sokat dolgoznak, hogy minél megbízhatóbb legyen, ami szintén rohadt drága. Ha a SpaceX ad féláron egy használt rakétát, akkor máris csökkent a kockázatod anyagi értelemben. Viszont ha beletolsz ugyan annyit a rakétába, kapsz két rakétát. A műhold anyagköltsége mondhatni elenyésző a mérnökórák költségéhez képest, a műholdadra szánt fejlesztési idő két műholdra fog eloszlani, fajlagosan olcsóbbak lesznek. Ezért mehetett a Marsra két MER rover, mert a második ára fele-harmada volt az elsőének, de a siker esélyét nagyban növelte, illetve megduplázta a teljes siker hasznát: két rovered lesz egy helyett.
A fentieket vetítsd ki egy telco cégre, akinek kell 20 kommunikációs műhold: megvesszük akár a tízszer felhasznált Falcont is negyed áron, mert 20 műholdért 21-22 kilövés helyett 26-27-et is olcsóbb lesz kifizetni. A fejlesztésen is spórolhatunk, nem kell nagy megbízhatóság, mert a rakéta olcsó, a "sorozatgyártott" műholdból meg rendelünk egy újat, ha baj van. És még a legnagyobb odafigyelés mellett, hatalmas költségvetéssel is előfordul olyan, hogy a JPL inchben számol, a NASA meg méterben, és ugrik pár száz millió dollár meg egy évtized munkája, hogy csak a legbanálisabb hibát említsem. Ez egy visszacsatolást fog okozni: olcsó rakétából még több kell, ezért még olcsóbb lesz legyártani egy rakétát, ami miatt ismét megéri még több műholdra tervezni, ami miatt..
Ha most beleásod magad a PR honlapjába, ők is hasonlót akarnak: tucatnyi sorozatgyártott űrteleszkóppal aszteroidákat keresni, az ígéretesekről meg százával gyártott egyenszondákkal bányászni. A sikeres GLXP csapat pedig mit fog bizonyítani? Az űripar mostani mamutjaival ellentétben olcsón képes űreszközt gyártani, nyílván nem akkora megbízhatósággal, mint az említettek. De fontos megérteni, hogy a mostani nagy megbízhatósági követelmény a megvalósítás módjából fakad, nem pedig magából a küldetésből. Nem a legmegbízhatóbb eszköz gyártása a cél, hanem a feladat elvégzése a lehető legolcsóbban és legbiztosabban, ha ehhez egy 99%-os drága műhold a célravezető, akkor azt építenek, ha pedig 5 olcsóbb, amiből egy alatt a rakéta robban fel a másik meg csődöt mond, akkor szívfájdalom nélkül utóbbit fogják tenni.
És akkor most érdemes megnézni, hogy a GLXP-ben és a PR-ben kik a közös pontok: Larry Page és Eric Schmidt a főszponzor Google részéről, Eric C. Anderson és Peter Diamandis a versenyt kiíró X-Prize alapítvány részéről. Azért én újragondolnám, hogy egy Astrobotic vagy Part Time Scientists hol lesz 20-30-40 év múlva, egy esetleges sikeres küldetés után.