( uid_4656 | 2016. 03. 05., szo – 10:26 )

Én régebben jártam egyetemre, még az egységes képzésre, de a mostani MSc-s tárgyak jó része tipikusan szerepelt a 3-5. évfolyamokon a tananyagban. Sorolok egy párat, hogy nekem mi mire volt jó:

Formális módszerek, szoftver- és rendszerellenőrzés

Megtanultam azt, hogy mennyire hasznos egy jó, egységes absztrakciós szinten készített rajz. Próbálj meg akárcsak egy közepes méretű problémát megoldani enélkül. Megtanultam, hogy mikor fontos és mikor nem fontos lefedni a határeseteket egy informatikai rendszer esetében, mikor költséghatékony közel tökéleteset alkotni, és mikor jobb bizonyos problémákat egyszerűen elengedni. Ha képes vagy ilyenekben is gondolkodni és ezeket jól előadni, akkor utasításokat végrehajtó nem-emberi főemlősből könnyen kinőheted magad iránymutató vezetővé, ami sokszor többet fizet.

Algoritmuselmélet, információelmélet, kódelmélet, teljesítményelemzés és hasonló nevű tárgyak

Megtanultam pár érdekes algoritmus (pl. tömörítés, hibajavítás és hasonlók) működését és sajátosságait. Nem programozok a munkám során, de az a tapasztalatom, hogy a gyakorlatban többet fizetnek annak a rendszergazdának, aki ha látja, hogy egy 4 CPU-s gépen kiakad 1 CPU 100%-ra a többi meg pihen nem annyit mond, hogy "szar a szoftver", hanem tud segíteni elmagyarázni a fejlesztőnek, hogy mire figyeljen a programja kapcsán. Meg annak is, aki ilyen ismeretekkel felvértezve a kőbevésetten vacak programokat úgy osztja szét gépek között, hogy sokmillió Ft-tal olcsóbb legyen a rendszerek alá a vas.

Elosztott rendszerek, szolgáltatásorientált rendszerintegráció és hasonlók

Ezek arra voltak jók, hogy legyen alapom megérteni a mai gyakorlatban is működő rendszereket, ezek együttműködését. Tipikus eset, amikor a programozó bután néz a MongoDB-re, hogy "he, ez leállt, biztosan rossz!", én meg belinkelem neki ezt (http://i.stack.imgur.com/a9hMn.png), aztán néz bután, pedig szépen rajta van, hogy az ő kedvenc szuper elosztott adatbázisának fontosabb a konzisztencia, mint az elérhetőség, ezérthát persze, hogy bizonyos esetekben leáll. Jobb szakember vagy, ha az ilyeneket érted. Tökéleteset alkotni úgysem lehet, de ha tisztában vagy azzal, hogy milyen hiba történhet, akkor tudsz rá készülni. Ez sokat ér, a piacon is.

Számítógép- és távközlő hálózatok

Ezek engem arra tanítottak meg, hogy ne akarjak hálózatos lenni. Szép tudomány, de van egy csomó hülye kötöttsége (A/B/C címosztályok? Miért nem CIDR? Mert 30 éve nem ment? Oké, de _ma_ miért nem CIDR?), én meg nem szeretem az ilyen területeket. Másoknak jó lehet a terület, engem nem érdekel. Igen, ilyen is van tárgyként, az egyetem nem 100%-ig testreszabott.

Biztonsági tárgyak

Megtanított a kockázatarányos védekezés fogalmára. Aki elfogadja ezt a fogalmat létezőnek, az irgalmatlanul sokkal hatékonyabbá tud válni a munkájában.

Az itt szereplő szemléletmódokat sokszor visszaköszönőnek látom a felsőoktatást végzett kollégákban és sokszor nem látom visszaköszönőnek azokban, akik nem végeztek főiskolát/egyetemet. Vannak kivételek, de látok korrelációt a két dolog között.