Gyakorlatilag azt mondtad - nekem is ez az érzésem -, hogy az agilis módszertan attól működik, ami nincs benne. :) Leginkább attól, hogy a részvevők elsősorban sikerorientáltak. A sikerért képesek többet dolgozni és a végeredmény minőségéből engedni, hogy elfedjék azt, amikor nem működik a metodika.
Van olyan módszertan - pl. SDM - ahol a módszertanban eleve szerepel a hangolás. Nem neked kell kitalálni. Nem értem miért lenne jó egy olyan módszertan, ahol az alkalmazóinak kell kitölteni a hiányzó réseket, áthidalni az ellentmondásait? A jobb módszertanoknál a hangolás nem úgy megy, hogy kitalálsz a módszertanban nem létező dolgokat, hanem úgy, hogy adott esetben a projektnél, miket hagyhatsz el a készletből úgy, hogy nem okoz gondot.
Miért nem mondjuk ki, hogy ez egy vacak és jobb kell? Azt érzem, hogy az elmúlt 20 évben az informatikai társadalom kritikai képessége - élükön a (felső)oktatásban tevékenykedő tanárokkal - egy nagy nulla lett. Helyette azon megy a versengés, hogy az aktuális őrületnek ki áll hamarabb az élére.