Szép kis általánosításokat írtál. Gyűlölöm az „ízesített pálinka és likőr-jellegű italokat”. Szinte csak házi főzésű pálinkát iszom, kizárólag szobahőmérsékleten és étkezés után elszopogatva. Akár fehér-, akár vörösborból kizárólag szárazat veszek, és nem tudok olyan kényszerhelyzetet elképzelni, hogy ezeket édes formában fogyasszam. Egy kivétel: az aszú és rokonai.
Kifejezetten utálom pl. a jégbort, mert nekem már elsőre az volt a véleményem, hogy ezt olyan szerencsétlen sorsú népek találták ki, akiknél nem volt elég meleg és napfényes a klíma, így trükköznek a cukortartalommal.
„Egy minden nap bort fogyaszto a ma piacon levo aszukat nem sorolja a fogyaszthato kategoriaba.”
Ezt inkább nem minősítem, mert a durván személyeskedő minősítés miatt kitiltanának a HUP-ról. Maradjunk annyiban, hogy szerencsére nem te döntöd el, ki mit és hogyan igyon.
Párhuzam: sok sznob, kávébuzi is hasonló formában osztja az észt, hogy hogyan kell a kávét tökéletesen elkészíteni. Természetesen az alap a csoda presszógép. Pár éve egy világbajnok barista meg azt mondta, tök mindegy, milyen módszerrel készíted el, az ízlés kérdése. Az alapanyag legyen jó.
Úgyhogy ne a te vagy a sznob ismerősi, szesztestvéri köröd szokása alapján akard meghatározni, milyen vagy milyen típusú a jó bor!
A jó ízlés nem baj, a sznobság és a merevség sem, csak kicsit gáz. ;)
____________________________________________
"The vision of Christ that thou dost see
Is my vision’s greatest enemy."