( vl | 2016. 01. 16., szo – 17:31 )

Hogy szokták ezt megoldani?

Jellemzően ilyenkor kell másik CPU-t választani... az SPI RAM elérése nagyságrendileg lassabb a rendes RAM-nál. A parallel SRAM tudásához képest baromi drága, és nem egyszerű illeszteni kisebb CPU-khoz a sok láb miatt.
Szóval ha mondjuk 64..256..1024 byte-os cuccod van, és mondjuk kell jó pár KB, akkor feljebb kell lépni egy kategóriát (pl. Cortex M3). Ha ennél nagyságrendileg kell több RAM (mondjuk MB-okban mérhető), akkor DRAM fog kelleni. Ha amúgy nem kell FPGA is még a RAM-on felül az áramkörbe (mert az ugye egyszerűen megoldja a DRAM problémát), akkor jellemzően DRAM-ot kezelni képes CPU-ra kell váltani. Cortex M3-ban már van ilyen, de persze ilyenkor gyorsan jön a kérdés, hogy megéri-e szopni vele, vagy inkább valami MMU-s ARM-ot érdemes inkább választani, amit készen megkap az ember, és amin aztán el tud futni egy Linux is, és akkor pl. "jön" gyárilag egy mindentudó TCP stack.