( nehai | 2016. 01. 10., v – 23:59 )

"Azt is szokták mondani, hogy ne higgyünk el nekik semmit, csak amit mi magunk tapasztalunk meg."

A gyakorlatban is tudod és mered alkalmazni? Pl. meg mered kérdőjelezni bármely tudományos állítás, felfedezés vagy törvényszerűség valóságát?

A tudomány - azáltal, hogy deklarálta magát és felállította a peremfeltételeit (ezt hívják 'tudományosnak') - elismerte azt is, hogy a létezés teljességére nem igaz a működése, azaz létezik még mellette valami más is, ezt hívják 'nem tudományos'-nak. Viszont a két terület mellérendelt viszonyban van, nem pedig alárendeltben. A 'nem tudományos' semmivel sem alábbvaló mint a tudományos (bármennyire próbálja ezt sugallni a tudomány). A 'nem tudományos' a létezés azon területit fedi le amit a 'tudományos' nem képes, pl. ezotéria, spiritualitás, különböző tanok, hagyományok, stb.
Jellemő, hogy amíg tudomány lenézi a 'nem tudományos'-okat, addig a 'nem tudományos'-ok elfogadják a tudomány létezését a saját keretein belül, de nem fogadják el a létezés teljes aspektusára. Vicces, de a tudomány akkor fogja elérni a célját, amikor már nem fog létezni. Jelen állapotában a tudomány egy nagy vallásként viselkedik.
Hamvas Béla így írt erről:
https://www.youtube.com/watch?v=3LOX-F_a-Bs

Egyébként nem tudom Csao-csou miért tette a fejére a bocskorát. Nem vagyok egyik irányzat követője sem, de tisztelem az összeset. Mindegyiktől lehet valami tanulni, de mindegyikben megláttam a korlátot is (a buddhizmusban: Buddha meg nem válaszolt kérdései). Talán Osho mondta, hogy ha az emberek a saját utukat járnák, akkor 7 milliárd irányzat lenne.