ha már szóba került: nekem valahogy úgy dobta a gép, hogy (régen és most is) viszonylag sok öreget ismerek, akik hadviseltek. sajnos egyre kevesebbet, mert menniük kell. ha kinézek az ablakon, épp egy Don-kanyari mészárlásból visszatért tag van tőlem 15 méterre, mivel az irodánk szomszédságában lakik - de hétvégén is lesz a közelemben 2-3 öreg, a családomról nem beszélve.
azért írom, mert ezeket az embereket beszéltetni szoktam: érdekel mi és hogyan történt - addig, amíg van aki elmesélje. elég nagy átéléssel szoktam hallgatni. van valami hülye megszállottság is a dologban, néha napokig el tudnám hallgatni a háborús sztorikat.
de soha nem hallottam tőlük olyan gyarló dologról, hogy kifejezetten a gyerekek szétszaggatására törekedett volna bárki is. igazából megfelelő jelzőt sem találok rá hirtelen. meglepett az biztos, pedig nincsenek illúzióim az emberekkel kapcsolatban ill. azzal sem, amire a vallás nevében (vagy hevében) képesek.
--
Vortex Rikers NC114-85EKLS