Veled ellentétben én nem tájékozódom, hanem nyitott szemmel járok és tapasztalok.
Még az átkosban jártam iskolába. Akkor voltak igazán szegények, de ők sem éheztek. Még a falu határában lévő vályog putriban élő cigány gyermekek között sem voltak alultápláltak. Tudom, mert a cigány padsorban (kórus: szegregáció!) ülő osztálytársaimmal együtt nőttem fel. Pedig nem sok jutott az asztalukra: egy kis alkalmi munka után, egy kis avas disznófej vagy zsizsikes paszuly.
Manapság? Maradva a nevezett népcsoportnál: sátor nagyságúra hízott cigány asszonyokat látok vonulni 2-3 jól táplált gyermekkel maguk körül.
Miről beszélünk?
Az érzelmekre apelláló hívószavak (mint gyermek, ember(i), jog, zöld, ...) mögé bújt alapítványok mögött mindig ott lapul a kalmár.