Úgy látom, érthetetlenül fogalmazok. :(
Nyilván lehet a zárórétegben lokálisan letörés ESD hatására, itt nagy áramsűrűség, miközben a keresztmetszet nagy részén minden rendben, s így parametrikusan rosszabb alkatrészt kapunk. Ebben nincs vita köztünk.
Én egészen másról beszéltem. Beforrasztott alkatrészlábak nem lebegnek. Ha mégis, az tervezési hiba. Ezen felül vannak Clamp-diódák a bemeneteken, ezek nyitó irányban lesznek előfeszítve akkor, ha Vcc fölé vagy GND alá próbáljuk a láb potenciálját vinni. Nem lesz hirtelen kisülés, mert amint gyűlne a töltés, azonnal elvezetődik.
Persze értem, hogy lehet valamit annyira rosszul tervezni, hogy legyen néhány száz pF vagy néhány nF kapacitása a közelben lévő érzékeny pontokhoz képest egy vezető felületnek, ez a vezető felület legyen nagyon jól elszigetelve a környezetétől, ide halmozódhasson töltés egy folyamatos por áramlás által, továbbá legyen a vezető felület annyira közel az érzékeny pontokhoz, hogy a levegő ionizációja után a töltés arra vezetődjön le, ne pedig a ház, a GND felé.
Ez mennyire életszerű? Persze, ha valaki tudatosan rosszul tervez valamit, az ellen nincs gyógyír.
Jut eszembe, ESD, a 220 MW-os, 259 MVA-es (15.75 kV, 9.4 kA) 2 pólusú szinkron generátorok tengelye olajfilmen úszik a siklócsapágyban, természetesen a tengely túllógó részéről szénkefék és rézsodronyok viszik a töltést az állórész felé. Na, ott erre kell figyelni, a forgórész hűtése 3 bar nyomású hidrogén, a kenőanyag olaj, a folyamatos tüzijáték talán szép lenne, de semmiképp sem üdvözlendő. :)
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE