Van ennek is magyarázata.
Az egyik például onnan indul, amit az álláskeresők (nyilván) egyáltalán nem tartanak szem előtt, hogy nem csak ő van, nem csak a felvételizők vannak, hanem van egy már meglevő csapat is. Már bocsánat de a meglevő csapat helyzeti előnyénél fogva mindenképpen nagyobb érték mint az újonnan jövő bárki.
A vezetés célja pedig nyilvánvalóan a meglevők megtartása, mert nem lecserélni akarjuk (általában) a csapatot, hanem bővíteni.
Például ugye a bérfeszültséget el akarjuk kerülni. Igen ám, de ha kiírjuk hogy mennyit fog keresni az új kollega azt kb. mindenki fogja tudni. Ha ugyanannyit keres (ugyanazzal a tudással) mint egy régi kolléga, akkor "nahát, újonc ugyanannyit keres, eztmégishogy". Ha többet keresne, pláne baj. Kevesebbet meg miért keresne, nem logikus.
Nosza akkor emeljük meg a meglevő kollegáét is, hogy stimmeljen a bér a helyzettel? Miért, fejlődött, megérdemli? Ja, nem, csak jött egy új kolléga.
Szóval nem egyszerű helyzet ez. És bár öncélúnak tűnik, de az információ ilyen értelemben titokban tartása sokat egyszerűsít a management helyzetén.
A nyilvánvaló aránytalanságok nyilván amúgyis kiderülnek, tehát ilyeneket hosszú távon nem lehet (és nem szabad) fenntartani.
Szerintem.
--
Gábriel Ákos
http://ixenit.com