Ha tényleg érdekel, akkor ajánlom a Lifehackeren megjelent Why Your Privacy Matters, Even If You're Not "Doing Anything Wrong" c. cikket. (Vagy pedig egyszerűen megnézed a cikkbe belinkelt videót. A cikk a videót foglalja röviden össze.)
A személyes véleményem az, hogy a személyes szféra védelme egyszerűen azért fontos, mert mindenkinek van egy személyes, intim szférája. Pont. Tegyük fel, hogy szerelmes leveleket írok a barátnőmnek. Van benne bármi olyan, ami bajba sodorna, ha a titkosszolgálat megszerezné? Nincs. Van benne bármi olyan, amit pénzzé tehetne egy cég. Nem igazán. Attól még nem szeretném, hogy bárki lássa, egyszerűen csak azért, mert ez egy intim dolog, ami senkire sem tartozik. Ennyi.
Glenn Greenwald a TED beszédében (ld. Lifehacker cikk) idézi Eric Schmidtet, aki azt mondta, hogy aki nem tett semmi rosszat, annak nincs rejtegetnivalója. Greenwald szerint ezzel az a baj, hogy a világot két részre osztja: aki jó és aki rossz. Pedig mindannyian emberek vagyunk - mondja Greenwald -, akik csinálunk olyan dolgokat, amelyeket nem szeretnénk, hogy mások lássanak. Példának hozza fel ha valaki énekel vagy táncol. Valljuk be, egyik sem egy terrorista cselekedet, de azért nem biztos, hogy örülnék, ha valaki hallaná és látná a produkciónkat mondjuk a zuhany alatt. (Na jó, vannak olyan hanggal megáldott emberek, akiknél az éneklés már-már emberiség elleni bűncselekménynek minősül. :-))
Greenwald megemlíti, hogy azok, akik szerint a magánszféra ma már nem létezik és nem fontos, cselekedeteikkel mást mutatnak. Egy CNet-es újságíró publikált egy cikket, mely Eric Schmidtről tartalmazott személyes adatokat. Ezeket az adatokat a Google keresőjével és egyéb szolgáltatásaival gyűjtötte össze (tehát semmi crackerkedés vagy illegális cselekedet, ezek kvázi publikus adatok voltak). Schmidt erre megtiltotta az alkalmazottainak, hogy a CNet-nek nyilatkozzanak. Mark Zuckerberg azt mondta, hogy az emberek számára már nem fontos a magánszféra. Ennek ellenére a házát körülvevő telkeket/házakat felvásárolta, hogy biztosítsa a magánéletét. Ennyit azokról az emberekről, akik szerint a privacy halott.
Summa summárum: nem félek semmitől, csak van magánéletem, ami senkire sem tartozik. Ha publikussá válna, nem kellene szégyenkeznem, csak kellemetlen lenne.
A másik megközelítésem a latin mondásra alapoz: A történelem az élet tanítómestere. Mit tanulhattunk eddig a hatalomról? Azt, hogy a hatalom általában korrupt. Ha tehát az adataim nagy mennyiségben egy helyre össze vannak gyűjtve, akkor potenciálisan rosszra lehet őket használni. Én tehát nem magamat féltem, hanem azoktól félek, akik hatalmon vannak. (Ezt most ne paranoiás, összeesküvős értelemben vedd.) Én tiszta vagyok, de vajon nekik mennyire tiszták a szándékaik? Nem nekem vaj a fülem mögött, hanem azoknak, akiknél az adataim vannak. Ezzel viszont meg is fordul az érvelés, mert általában az a kérdés, amit te is feltettél: miért félsz, rosszat tettél? Én viszont azt kérdezem: ők milyen rosszat tehetnek az adataimmal?