Nálam ennek volt egy csinos kis evolúciója. Ahogy öregszem, egyre kevésbé érdekel az ára, de inkább legyen olcsó és szórakoztasson vagy szerelem legyen. Olyan autókból amiből gyártanak legalább 20e darabot per év, azt hiszem bármit megvehetnék újonnan, de már nem teszem. Valahogy morálisan zavar, hogy leamortizálom pár év alatt a magyar átlagember életében megkereshető összeg jelentős részét illetve annyit, amennyit a magyar átlagember sohasem tudna összespórolni.
Egy Volvo XC-t újonnan vettem és 7 évre rá elcseréltem egy XJ-re, de ezt már nem sokat használom. Történt vele, hogy motorcserés lett, amit én megejtettem és nem a bontóból, hanem a gyárból jött az új blokk. Ő szépen bent áll a garázsban, igazi papa autó lett belőle. Ugyanis a javításközben vettem magamnak egy Smartot (450), amit annyira megszerettem, hogy azóta szinte csak azt használom. Persze az XJ-t eszem agában sincs eladni, mert úgy fun Smartozni, hogy az énképemben azért én egy Jaguaros arc vagyok. :)
Ma már jobban érdekel, hogy vagyonom ne fogyasztásra menjen el, hanem értékálló dolgokat vásároljak belőle. Bár a fentiekből nem látszik, de elmondom: a Volvo XC óta jelentősen nőtt a jövedelmem, így az autó kitettsége csökkent a portfóliómban, azt is mondhatnám, hogy észrevehetetlenné vált. :)
ps.: szoktam BKV-zni hobbiból. Néha nem árt keveredni. :P na jó! Ez így geci volt. Amúgy szükséges a BKV használata, hogy az ember lássa, hogyan él az átlagember és a pénz miatt ne veszítse el az értékítéletét. A tömegközlekedés használata lehetővé teszi, hogy hálás legyek az életnek és elégedett legyek vele. Ezeket én fontosnak tartom, mert kell ahhoz, hogy ne legyek egy gazdag pöcs. :)