A konténerizáció azért annál egy kicsit többröl szól, mint, hogy a függőségeket összecsomagoljuk egy dobozba. Ott van pl, hogy a fejlesztő gépén nem szükséges ugyanazt az oprendszert telepíteni, ugyanolyan környezeti változókat konfigurálni, mint amilyen az alkalmazásé lesz végül (nem beszélve a a QA gépekről, meg CIről stb). Vagy pl gyönyörűen lehet clusterezett környezetet szimulálni akár egy gépen is, lehet tesztelni, de akár éles környezetben meg lehet oldani 2 konténerrel, meg egy LB-el, hogy leállás nélkül lehessen releaselni egy alkalmazást. Vagy pl erőforrásokat lehet szépen szabályozni, pl fogsz egy konténert beállítod, hogy a memória 98%-át használhatja csak, és ha elszáll az app, akkor is marad erőforrás újraindítani az egészet. Vagy ott vannak a különböző eventek, amiket el lehet kapni. Meg tudod csinálni, hogy figyeled a konténerek indítását leállássát, és így tudod valami service discovery rendszerben regisztrálni a futó szolgáltatásokat. De lehet csinálni clustert is, ahol egy gépről tudod vezérelni, hogy adott konténer melyik gépen induljon el stb.
Egy szó mint száz csomó mindenre való a Docker, persze csomó mindenre nem, és ha megfelelően van használva, akkor remek eszköze lehet a fejlesztőnek.
-
Konténerezett Hadoop és Cassandra cluster konfigurálása - harmadik rész