Egyrészt igazad van.
Másrészt nem gondolom, hogy célravezető lenne ez a szemléletmód. Ha úgy tekintjük, hogy az egyén nem felelős azokért a tetteiért, amelyek családi neveltetéséből következnek, akkor ennek továbbgondolásaként gyorsan oda jutunk, hogy senki nem felelős semmiért, aztán már mindjárt a világ determinisztikusságáról, a szabad akarat létezhetőségéről és hasonló homályos filozófiai témákról beszélünk. Ez nem célravezető megközelítés, még akkor sem, ha van benne igazság.