( gelei | 2015. 05. 29., p – 11:22 )

+1

Na, egy tanmese okulásul: amikor egyszer még gyakornokként kb. fél év után felmondtam valahol, egy-két hónappal később csörgött a telefon, hogy újraindul egy régebbi projekt, amihez voltak hasznosítható cuccok a gépemen. Nem az inboxban: lokális fájlokként a HDD-n.

Felhívtak, és szóltak, hogy a gépről készült image-ből (a gépet nyilván utána gyalulták, és odaadták másnak), szeretnének kihalászni valamit. Mondtam, hogy hajrá, csináljanak, amit akartak. Erre azt válaszolták, hogy jó-jó, de be kéne jönni, mert "jó lenne", ha ott lennék, amikor megtörténik, meg akkor már megnéznék a network share-en a semmivel nem védett, (technikailag) bárki által olvasható és írható "személyes" mappámat. Megkérdezték, hogy van-e benne olyan, amit esetleg ne nézzenek meg.

A tanulság: nem minden cégnél a munkahelyi terror kialakítása a cél, vannak helyek, ahol az emberek képesek önszántukból eltekinteni az infrastruktúra abuzálásától, így nem kell bekamerázni az irodát, nem kell mindent letiltani a gépen, nem kell beleolvasni az emailekbe, stb.