Bizony, a szövegszerkesztők már a WordStar óta - vagy tán korábban - így működtek. Pedig ott még virtuális memória sem volt. Ilyet először 1984-ben használtam.
Nyilvánvalóan azt is jól látod, hogy a Windowsban vannak memóriakezelő függvények, és signaling technikával értesülhetnek az egyes programok a memória hogylétéről.
Csak az nem értem, hogy ezek a tények mennyiben befolyásolják azt a jelenséget, amikor a
main() { printf("cica\n"); }
program mérete 1kB és 100MB között bárkinek teljesen természetes dolog. Ha viszont ugyanez 273MB, akkor biztosan Win11-re készült, vagy trehány programozó készítette.
Azért a Firefoxnak is kellett vagy 10 év, hogy a szigorúan monoton növekvő memóriafoglalást megállítsák. :)
Nem, az nlite nem musthave. Az csak egy eszköz a sok közül. Ízlés szerint változtathatsz a rendszered beállításain egérrel, szkripttel, stb., vagy használhatod úgy is, ahogy a Microsoft megálmodta. Elvégre vallásszabadság is van a világon. ;)