Miért mítosz? Amikor egy komplementer mos-fet pár átkapcsol, lesz egy olyan időpillanat, amikor egyik csatorna ellenállása sem végtelen, tehát áram folyik rajtuk. Továbbá a gate-csatorna kapacitást is fel kell tölteni, a töltéshordozók odajuttatása szintén áramot jelent.
Statikusan nem folyik áram, fogyasztás sincs. Tehát minél gyakoribbak az eszközben az átkapcsolások, minél gyorsabban járatod, annál többet fogyaszt.
Az 1 órajel természetesen nem igaz. Az valójában sok órajel, csak pipeline-okat használnak, az utasítások átlapolva kerülnek végrehajtásra. Tehát az az ára a dolognak, hogy több tranzisztornak kell átkapcsolni egy-egy órajel alatt.
A kHz vs. MHz azért hibázik egy picit, nem? 7.5 kHz sávszélességhez kell legalább 15 kHz mintavételi frekvencia. 10 bites felbontás esetén ehhez a számlálót nagyjából 16 MHz órajelről kell járatni. Másfelől viszont a PWM regiszterét 15 kHz-cel kell etetni, de addig a hozzá szükséges adatot el kell hozni memóriából például egy SPI buszon, némi kódnak futnia kell, mert csak tudnia kell, hol a vége, esetleg adódhat más teendője, hiszen hang generálása közben sem állhat le az élet, stb.
Írtam, ne csak a sorozatgyártást vegyük ide, hanem a kis szériájú, egyedi hobby projecteket is.
Az általad linkelt nyákok szerepét nem igazán látom. Jó akkor, ha valaki meg akar ismerni egy CPU-t, de semmire nem mégy vele, ha konkrét elképzelésed van, hiszen nyilván nem az a hardware van a nyákon, amit szeretnél, amit terveztél. A nyák geometriája, rögzítő furatok sem épp oda fognak esni, ahova kellene.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE