Én római katolikus létemre nagyon nem örülök neki. Hogy miért? Mert pont az ilyen dolgok kiváló támadási felületként működnek. A magam részéről azokban a dolgokban, ahol beleszólásom van (nem sok ilyen van) próbálok is ezektől elhatárolódni.
A legtöbb ilyen szerintem tipikusan az a dolog, amiket nem törvényben kéne megoldani. Pl. a kötelező erkölcstan is csak tüneti kezelése sokkal mélyebben gyökerező társadalmi problémáknak (Szülők nem nevelnek erkölcsre. Miért? Pl. mert alig vannak otthon, állandóan dolgoznak. Vagy mert úgy látják, hogy csak úgy lehet megélni, ha az ember csal. Hiszen "fentről" is ezt a példát látják.)
Az épeszűbb - persze jóval lassabb - megoldás szerintem példamutatáson keresztül működne. Hogy nem mondjuk, milyen lelkes katolikusok/whateverek vagyunk, és másokat a kárhozat tüzével fenyegetünk, hanem egyszerűen úgy élünk, hogy "öröm legyen nézni", hogy az legyen látható, hogy "jó így élni". (Amúgy ha az ember olvas páli leveleket, ez gyakran elő is jön. Csak az egyszerű ember nem ezt éli meg. Hogy miért, hogy ez hol felejtődött el, azt nem firtatom most.)
Egyébként ezért bírom nagyon Ferenc pápát (meg korábban II. János Pált), mert ők ebből a szempontból szerintem elég jók...