Ha minden igaz, ezt hívják pénzügyi kultúrának, és nyugati tapasztalat szerint elég sokáig tart, amíg magától kifejlődik, de szerencsére tanulható.
Az oktatási rendszer ma ezt elintézi ugyanannyival, mint régen: van százalékszámítás az 5. osztályban. Magától fejlődnie meg sokáig - történelmi okból - csak visszafelé sikerült neki, ezért bukják el a temetési pénzüket sokan. Most magától fejlődik, csak jellegénél fogva lassan és drágán, az ügyekből, botrányokból, csődökből, károsultakból tanulás útján.
Emiatt van az a "befektetői" vélekedés, hogy a pénzügyekhez értés az egy tudjukkik-trükk, és LMPVS a bankártudjukkiknek, továbbá ne kelljen dolgozni, de legyen pénz.
Vagy másrészről az olyan óvatos életbölcsességek, hogy pénzt csakis az OTP-be, amikor azzal baj lesz, akkor úgyis minden mindegy lesz.
Gyakorlatilag az egész országot be kéne nyomni egy pár alkalmas esti gyorstalpalóra, hogy ne lehessen bárkit jégre vinni két szép mondattal az "ingyen" meggazdagodásról. Oktatni valószínűleg hatékonyabb lenne, mint pár évente megmenteni (vagy "minek ment oda" alapon az út szélén hagyni) az aktuális károsultakat.