Nem vagyok programozó, de volt alkalmam villamosmérnökök számára programozást tanítani (C, alapszinten; hallgatók: mindenféle elméleti alapismeret nélkül). Egy lényeges dologra rájöttem (jó, valójában többre is): Az olyan példák/problémák, amik sokkal egyszerűbben is megoldhatóak, csak rontanak a helyzeten. A csoportban mindig lesz legalább egy ember*, aki rájön, hogy ez messze nem a legegyszerűbb megoldás. Ezt jelezni is fogja. Ilyenkor meg lehet próbálni hivatkozni arra, hogy ilyen-olyan okok miatt választottad a bonyolult módszert, de megvan az esélye, hogy az oktatott azt gondolja, hogy nem is értesz ahhoz amit oktatni akarsz. Pedig csak tanítani nem tudod.
Ha már mindenképpen egy bonyolult, felesleges dolgokat tartalmazó megoldást választasz (mert például nem ismersz egyszerűbbet), akkor még az ismertetése előtt el kell mondani, hogy ezt most csak pedagógiai céllal teszed, és a gyakorlatban nem így oldanád meg. Utána pedig elmagyarázod, hogy miért nem találtál jobb példát.
*: Mivel az eredeti problémafelvetésben csak egy emberről van szó, így lehet reménykedni, hogy elég hülye ahhoz, hogy ezt észrevegye. Bár ebben az esetben nem biztos, hogy megéri nagy erőket bevetni az illető „okosítására”.
-----
(&%;_98\<|{3W10Tut,P0/on&Jkj"Fg}|B/!~}|{z(8qv55sr1C/n--k**;gfe$$5a!BB]\.-