( locsemege | 2015. 03. 10., k – 11:46 )

Nekem ambivalens tapasztalataim vannak. Az autósok többsége udvarias, de az a kisebbség, akik hanyagságukkal, figyelmetlenségükkel, agresszív akarnokságukkal, szabálytalan öntörvényűségükkel az életemre törnek, elég magasan tartják az adrenalin szintemet, és szubjektív úgy tűnik miattuk, mintha sok bunkó autós lenne az utakon. Valójában 10 - 15 %-ra becsülöm őket, de amit művelnek, az elképesztő.

Legutóbbi, ugyan nem kerékpáros élményem. Megyek át a kijelölt gyalogátkelőhelyen, a zebra második felénél járok, nekem itt jobbról jön az autó, balról megadták az elsőbbséget a zebra első felén. Normális gyalog tempóban mentem, nézek rá, kb. 60 km/h-val közelít, cseppet sem lassít. 10 m-en belül már muszáj voltam ugrani, mert néhány tized másodpercem volt addig, amíg elüt. Itt már nem tudott volna megállni, ha akar sem. Tehát autósunk eldöntötte, hogy mindenképp én, a gyalogos ugrok, vagy ha nem, letakarít az útról nyers erővel. Az ilyenek ellen tehetetlennek érzem magam.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE