Én kisgyerek koromban (talán 6 vagy 7. osztályos lehettem) egyrészt hülyeségből tanultam meg 14 jegyig, másrészt meg azért, mert elcsodálkoztam azon, hogy ez nem ismétlődő jegyeket tartalmaz. Az, hogy a racionális számok tizedes törtes alakja szép periodikus, az egy érdekes dolog volt, de jó volt "megtapasztalni", amikor egy alapműveletes zsebszámológépen kinyomkodtam az 1/9-et, az 1/11-edet, stb. Nem volt elég tudni, hogy periodikus, látni is akartam.
Ugyanez a helyzet a Pi-vel is: OK, hogy elhiszem a nagyoknak, hogy nem racionális, tehát nem periodikus a tizedes törtes alakja, de ezt jólesett "megtapasztalni" is, hogy ne a levegőbe lógjon.
Úgyhogy kb. az volt az értelme, mint amikor megnyalogattam az egyre nagyobb feszültségű elemeket, hogy "úúúú, ez tényleg jobban csíp!": "Ezen tényleg nem látszik szabályosság!". Ez olyan misztikus dolog volt nekem akkoriban.
Szóval, úgy gyakorlati haszna, hogy tényleg tudnom kéne fejből a 10. jegyet, nincs. Az, hogy megfoghatóbbak a racionális/irracionális számok, ha látod is a jegyeiket, és jobban érti az ember az egészet, úgy van.
De ez csak az én sztorim. Ha matek tanár lennék, nem magoltatnám be a diákokkal, de mondjuk szakkörön sokat nézegetnénk, hogy ne csak a levegőbe lógjon, hogy nem periodikus.