Akkor világosabban fogalmazok. Valami hihetetlen mód irritál az a fajta pongyolaság, igénytelenség, amit itt egyesek elkövetnek. Semmi bajom ezzel, ha valaki picit pontosabban leírja, miről beszél. Viszont nem tette, akkor én kiterjesztő módon értelmezem az írottakat, és igyekszem megmutatni, mi a baj azzal, amit írt. Az, hogy hülyeség. Vagy szűkítse le a kört arra, hogy alkalmazásfejlesztésről beszél valamilyen oprendszer fölött, vagy ne mondjon olyasmit, hogy a Java jó, mert nem az. Mindenre nem az.
Ami a mikrokontrollereket illeti, a szívügyem, közel áll hozzám, s megpróbáltam elképzelni, mennyivel lenne „egyszerűbb” magas szinten programozni ott, ahol pontosan tudni szeretném, mi hány órajel, milyen stack mélység, mennyi RAM és hol, továbbá a felépítésből adódik, hogy nem 32 biten ábrázolok boolean-t, hanem 1 biten, de az is lehet, hogy ciklust úgy szervezek, hogy vizsgálom, a pointerem 5. bitje 1 lett-e, s ha igen, kilépek. Hardware közelében az absztrakció szerintem inkább nehezítés, mintsem könnyítés volna. Egy assembly utasítás leírásakor szinte látod flip-flop, logikai kapu, multiplexer szinten, mit is csinálsz, s miért.
Ezek olyan dolgok, amik nagyon nem valók magas szintű programnyelvhez. Tudom én ezt, de nem lehet a problémát felvetőben annyi minimális igényesség, hogy nem általánosan beszél, hanem esetleg elmondja, mi a fészkes fenét akar mondani?
Ugyanígy marhára irritál, amikor valaki ábrázol egy függvényt, csak „elfelejti” világossá tenni, mi van az abszcisszán és az ordinátán, valamint vagdalkozik számokkal, nagyvonalúan lehagyva a mértékegységeket. És ilyenkor nagyon nem értem, hogy miért nem vágta ki az ilyent vizsgáról az oktatója...
Na! :)
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE