A nem hagyunk hátra senkit gondolat nem is olyan rossz, valami hasonló van talán mindkét oktatási rendszerben. Az ördög a részletekben rejlik. A tanárok mellett léteznek pedagógiai / gyógypedagógiai asszisztensek is, akik a felzárkóztatást igénylő gyerek mellé odaülhetnek és külön foglalkozhatnak vele, persze a tanár útmutatása alapján. Elvileg már vagy 10 éve kötelező pedagógiai asszisztenseket is alkalmazni az iskolákban. Persze nálunk erre nincs pénz, így a szükség törvényt bont. Ahelyett, hogy felzárkóztatnánk a lemaradókat, itt mindenki lemarad. Itt jön képbe, hogy nálunk mindenek előtt áll a látszat. Nem az a lényeg, hogy valami működjön, hanem az, hogy úgy nézzen ki mintha működne. Elvileg mindenre van megoldásunk, csak épp a gyakorlatban semmire.