A finn oktatásról egy dolog mindenféleképp eszembe jut: még egyetemen az egyik órán kellett tantárgy-specifikus esszét írni, én a matematika tanítását választottam. Néhány folyóiratot elkezdtem nézegetni, és egy cikkre bukkantam a "Módszertani lapok - Matematika" 2003. márciusi számában (igen, kb. 10 éves cikk, azóta biztosan változott valami): "Fried Katalin: Finnországi matematikatanítási tapasztalatok". A cikket sajnos nem találom online, viszont az esszémbe (vagy hogy is hívták a BTK-n) ezt a cikket is beleírtam és elemeztem, talán nem sértek szerzői jogot (majd szerzek magamtól írásos engedélyt), ha a vonatkozó részt idemásolom:
A teljes képhez röviden vázolnám a cikk alapján megismert finn helyzetet: az oktatási rendszer a leggyengébbekhez igazodik, így nincs bukás és rossz jegy. Nincsen egységes matematika tanterv (ennek közvetlen következményeire kiváncsi lettem volna, azaz az egyes iskolák tananyaga között mekkora eltérés van és ez a felsőoktatásban mennyire jelenik meg, de sajnos a cikk erre nem tért ki). Az oktatás gyakorlatközpontú, amivel egyet is lehet érteni, csak annyira gyakorlatközpontú, hogy a mögöttes értelem (miért van így ez a képlet?), a kreatív gondolkodás elveszett. A cikk írója egy esetét le is írta, miszerint amikor (finn) tanárképzős hallgatóknak felvetett egy érdekes problémát, és megkérdezte, hogy "Miért?", akkor a hallgatók (egy-két kivételtől eltekintve) "engedelmesen várták a választ". Itt érhető tetten, hogy mennyire fontos az oktatási stílus, az oktatási rendszer. Véleményem szerint a finn matematikaoktatás ahhoz hasonlítható, mint ha az ember ismeri a fűszereket, tudja, hogy a gyakorlatban mire jók, majd tanítanak neki néhány receptet, és valahogy kiölik belőlük azt, hogy saját maguk is keverjék a fűszereket, próbáljanak valami merészet: "Aki tud alkotni, az tud alkalmazni. Fordítva nem igaz." Azaz lényegében a gondolkodás örömét nem ismerik, és ezt a helyzetet ismerve talán nem is tűnik olyan rossznak a magyar matematikaoktatás, mint amennyire hisszük.
Az elmúlt egy évtizedben lehet, hogy változott valami, nem tudom. A PISA-méréseken valóban jönnek felfelé, viszont ilyenkor eszembe jut sok itthoni iskola, ahol a kompetenciamérések előtt vagy két hónapig csak kompetenciaméréses feladatsorokat oldanak (és nyilván a tananyaggal nem haladnak, mert a kompetenciaméréseken kell teljesíteni).
Korea, Japán... teljesen más kultúra. Amennyire sejtem, ott is inkább a poroszos oktatási rendszer a divatos, mint ahogy nálunk (wikipédia cikk a japánokról, Korea: "A fiatalok ugyanis - szorgalmuktól függően - reggel nyolctól akár hajnali egyig is be lehetnek táblázva. "Megállás nélkül tanulunk, kivéve, amikor alszunk" - panaszkodott egy középiskolás.").