(Igazából a zárójeles megjegyzésed utal rá, de): "Inkább az elméleti kommunizmust kellene gyakorlatra váltani." No itt ezzel az a probléma, hogy ez lehetetlen. (És most tekintsünk el attól, hogy van-e probléma az elméleti kommunizmussal, mert az megint más kérdés.)
Az elméleti végleteket egész egyszerűen nem lehet elérni, de szerintem még tetszőlegesen megközelíteni sem (azaz gyakorlatilag határértékként sem foghatóak fel), minthogy éppenséggel pont amiatt, hogy igen sokan NEM fogják jól érezni magukat egy adott rendben, azon belül pedig épp emiatt lesz még mindig igen sok ember (hiszen ugyebár cca hétmilliárdan élnek a Földön), akik ezellen tenni is fognak. Pl. úgymond anarchiában is létrejönnek ilyen kiskirályságszerű izék, kommunizmusban meg elkezdődik az alulteljesítés (hiszen nem lehet ellenőrizni, hogy képességeinek megfelelően teljesít-e, maximum úgymond 'elkezd romlani az egészségi állapota'), ami versenyhelyzet híján elfogadható, majd elfogadott lesz, végül a de facto rendszerré válik.
Nagyjából olyan ez, mint a középiskolai fizikapélda, amiben a súrlódás elhanyagolható, amúgyis vákuumban van az egész, hogy az egyéb "apróságokról" ne is beszéljünk. Lehet róla filozofálni, lehet vele "számolgatni", de soha az életben nem találkozol ilyennel a gyakorlatban.
---------------------------
���������������������������