Én a mai napig nem értem az ásványvizet, nekem az is csak víz. Étteremben csapvizet kérek és jó, hogy mindig kapok.
Nyócvan előtt születtem, de a technikatanár akkor már ölre ment Rézművessel a folyosón a C osztályból. Levett néhány rúgást és kiosztott pár istenes pofont, a különbség, hogy utána simán tanított tovább. A nebuló fenyegetett a pereputtyal, de azok sose jöttek.
A tesitanár mindig Julikának, az anatómailag legfeljetteb lánynak segített jól csinálni a gyakorlatokat. Julika szerette ezt, ő akkor már felvilágosult volt. Közel laktunk, hazafelé beszélgettünk. Nem sokat, mert ő már felvilágosult volt, bőrdzsekije is volt. Az a tanár is tanított tovább és azóta se hallottam felőle, szerencsésebb mint Kicsi bácsi.
Harmadikba az uzsipénzt néha elszedték a hozzánk bukottak és minden második héten volt valami disznó beavatási szertartásuk ami elég para volt. Osztálytalira már nem jöttek el, nemi erőszakért ült a főkolompos. Az iskolatej kiflivel mi király volt, utáltam, amikor nem tudtam miatta megvenni. Van karma.
Az üzenőfüzetbe íratták, hogy az AIDS-ről lesz szülői értekezlet (népművelés). Én ADIDAS-nak írtam, mert AIDS-ról még sose hallottam és nem tudtam ráguglizni. Nem mentek el az ősök.
10 évesen teherautót vezettem, sódert billentettem. Szerettem megtépni a lefújószelepet beszállás előtt, a 8 bar csakúgy fútta az úton a port. De tudtam, hogy sokszor nem szabad, mert elmegy a fék. A kavicsbánya rossz földútján egyszer kiestem az ablakon. A légrugós ülés nem az én súlyomhoz volt optimalizálva és lehet rá is játszottam. Ebédszünetben véreshurka-konzervet ettünk a bányában, a tó mellett. Szép emlék, minden perce illegális volt, de akkor még senki nem vett komolyan semmit.
Bedeko evör! A nagyszülők még ma is bedekónak hívják a kakaót.
Picsa se tudja más gyerekek hogy éltek akkor a városba', meg az se tudom a maiak mit lájkolnak. Csak ingatom a fejem, ha valaki ásványvizet iszik.
:)