Összetéveszted az individualizmust az elszigeteltséggel és azt hiszed, abban nem lehet kooperáció.
Annyi a különbség, hogy az individializmusnál nem kell mindenkinek ugyanazért a célért küzdenie. Mindenkinek egyéni ambíciói vannak, de ettől még lehet kooperálni, hogy megvalósítsák egymás álmait az emberek.
Pont attól lesz mindenki boldogabb, hogy az ő célja is teljesült, meg a másik ember célja is.
Persze kellene olyan egyetemes értékek, hogy mi nem lehet cél, például mások megölése, stb. Az ilyen társadalmi értékek, megállapodások adják a bűn definícióját az egyes társadalmakban.
Az individualizmus azt mondja, hogy nekem mindegy, te mit akarsz, amíg mindketten jót akarunk a másiknak. Nem kell ugyanazt a célt akarnod, ahhoz hogy boldog és sikeres legyél.
Ha mindenki egy közös cél felé törekedne, amit valakik eldöntöttek, ott sokkal több a boldogtalan ember ("De ezt én nem is akartam"-szindróma). Lásd a komunizmust, ahol a nagy cél az volt, hogy megalkosság az osztálynélküli társadalmakat, közös vagyon stb. Nem jött be, mert mindenkinek mások a céljai.