Egy páran elhisszük. Igazából közel áll az egész a Darwin-féle baromsághoz, mármint hogy a létért folytatott küzdelem folyamán a legtehetségesebb, legráteremtettebb egyedekből fejlődött ki a mai világ (individuális evolúció).
Aki mélyebben ismeri a biológiát tudja, hogy az evoluciónak társadalmi vetülete is van. Azok az élőlények, amelyek képesek egymással összedolgozni és az erős segíti a gyengét nagyságrendekkel többre viszik, mint a szuper-hiper önnálló független egyedekből álló csoportosulások.
Értelemszerűen ha a gyengék nem hullanak el, akkor a társadalom már a méreténél fogva is jobb eséllyel küzd a túlélésért, mintha csak a legerősebb, legrátermettebb egyedek adnák tovább az örökítőanyagukat.
A megváltozott környezethez való alkalmazáshoz pedig egyáltalán nem kell tömegesen elhullani, a teljes populáció jelentős áldozatok nélkül is alkalmazkodni képes a megváltozott környezethez. Lásd Csernobili élővilág (1-2 generáció alatt az állatvilág még szaporodásra is képes volt). Ilyen sebességű alkalmazkodást nem lehet szimplán az elhullás és a mutáció alapján magyarázni.