Disclaimer: csal hallomásból ismerem a Debian automatikus telepítőrendszerét (van neki valami), az Ubuntuét végképp nem (nem is tudom, hogy van-e neki), a Mintét meg végképp.
A beépített telepítő tudja azt, hogy PXE-vel NFS-ről indítasz egy netboot rendszert, ami fogja a telepítő beállítófájlt (amennyire emlékszem sima text fájl) és az alapján felhúzza a rendszert. Ha beraksz egy caching proxy-t elé (vagyis az első után a csomagokat gyakorlatilag a helyi hálóról szedi) szerintem a másfél óránál gyorsabbnak kellene lennie (persze hálózattól és hardware-től is függ).
Ha mindenképp maradnál az imagelésnél, akkor tudod azt csinálni, hogy PXE-vel elindítasz pl. egy system rescue CD-t, aminek megadhatsz automatikusan elindított scriptet, abba beleteszed a lemásol-unzipel-kiír részt * és gyakorlatilag kész is vagy. Viszont arra midenképp figyelj, hogy az imageben ne maradjon gépfüggő dolog (hosts fájl, hostname stb.), gyakorlatilag "kézzel" el kell játszanod a sysprep-et [RedHat-nál pl. van az .unconfigured (azt hiszem, a gyökérbe beteszel egy ilyen fájlt, akkor a következő indításkor újra inicializálja a gépfüggő beállításokat), Debian/Ubuntu/Mint-et passzolom]
*: ha még ezt azzal is megfejeled, hogy utána kiütöd az adott géphez tartozó pxelinux conf fájlt, hogy legközelebb ne hálózatról induljon és bekapcsolod a WoL-t, akkor kész van a gombnyomásra távolról telepítéses rendszered is :) Ezt pl. az openSUSE-os telepítő beépítve tudja.
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)