Sajnálom, hogy nem ismersz tanárokat.
Tudod, mit szoktam mondani matekórákon, nem épp matek iránt érdeklődő diákoknak? Ezt megtanulod, az érettségi végéig nem felejted el, utána meg már úgyse fogsz ezzel foglalkozni. Tisztában vagyok vele, hogy aki pl. cukrásznak megy (pl. a most ballagott osztályomból), nem fog másodfokú egyenleteket oldogatni meg koordinátageometriai eszközökkel megközelíteni a torta alakját. De le kell érettségizni (ha már hozzánk járt több évig, legyen eredménye), és kész. Az érettségihez meg kellenek koordinátageometriai ismeretek.
Fizikaórán egy nem fizikás (vagy inkább anti-fizikás) társaságban: megtanulod rendesen. Nem azért, mert tök jó lesz, hogy ki tudod számolni egy kondenzátor kapacitív ellenállását, hanem azért, mert lesz egy természettudományos világképed, és mindenféle csodakütyükkel nem fognak átverni, érteni fogod, hogy mindenféle "tudományos" magazinműsorban miért baromság, amit mondanak ("ingyenenergia", "hatásfok-növelő", meg ilyesmik).
A sulinkban az összes matek és fizikatanár tisztában van ezekkel.
De egy újabb téveszmédet felfedeztem: van egy képed a tanárokról, és úgy véled, hogy minden tanár olyan. Ez még nem baj, a baj ott kezdődik, hogy a tanárok túlnyomó többsége nem ilyen.
Pszichológia: semmilyen pszichológiai eszközzel nem manipulálok. Egyetemen a pszichológiát utáltam (na jó, ez nem igaz, mert egy jó fej előadó volt, de kb. semmi sem maradt meg belőle), illetve az oktatáselmélet és hasonló nevű tárgyakat. Azokból az ismeretekből gyakorlatilag semmit sem használok. Ja, filozófiát nem kellett tanulnuk.
De mint írtam, maradj meg a saját kis világodban, eddig is jól elvoltál bennük, mindenféle téveszmékkel. Ezután is jól el leszel.