Őőőő, hát ez kicsit komplexebb kérdés annál, minthogy példával lehessen magyarázni. De mondjuk ott van sokat emlegetett csábítás elmélet, mely szerint a felnőtt kori pszichés zavarok mögött valójában gyerekkori abúzus áll. Hogy lehetne ezt cáfolni? Esetleg bizonyítani lehetne, hogy az illetőt gyerekként nem érte bántalmazás, de felnőttként mégis lettek pszichés zavarai. A dolog rögtön sántít, mert nem lehet bizonyítani, hogy nem molesztálták gyerekkorában, másfelől meg mit jelent az, h pszichés problémái lettek?
Vagyis a probléma az, hogy elmélet megalkotója úgy fogalmazza meg az állítását, hogy azt nem lehet megcáfolni. (Pl tetszőleges összeesküvési elméletnek ugyan ez a tulajdonsága.)
Persze ez most csak ilyen móricka példa a kedvedért, ha érdekel a dolog nézz utána a falszifikációs tudomány felfogásnak abból választ kapsz a másik kérdésedre is.
http://phil.elte.hu/~redei/tanitas/BTK/vetitett_fileok/Popper.ppt
#szerk:
Segítségként összefoglalnám:
(Írtam korábban a cáfolat jellegzetességéről az igazolással szemben. )
Egy cáfolható [falszifikálható] elméletnek a lehetséges [bázis]állításokat fel kell osztania az elmélettel összeférhető és nem-összeférhető halmazra. Ha minden magyarázható (pl. pszichoanalízis) akkor minden állítás összefér az elmélettel és akkor az nem falszifikálható, vagyis tudománytalan.