Vannak tényezők amiket figyelembe lehet venni, vannak jelek, de ezeket nem lehet fixen meghatározni, mint egy fizikai mérésnél. Nem tehetünk minden emberre hormonális detektorokat és végeztethetünk hangulattesztet minden 30 másodpercben. Egy erőszakos cselekedetet mozgás, izomtónus, biometrikus változások elemzése alapján 30-40 másodperccel lehet előre jelezni. De ahogy távolodunk az időben a cselekmény és a mérés pontjától, úgy csökkennek az analízisek megbízhatósága. Nem vagyunk gépek. Nem lehet egy mosolyt centivel mérni.
Ábelka esetében nem a pszichoanalízis hibázott, hanem a jogrendszer. Az aki az elsődleges véleményt alkotta felismerte a veszélyt, viszont nem csak a versek voltak amik kiváltották a letartóztatást. Innen kezdődött egy újabb probléma. Ugyanis a jogrendszer kénytelen tárgyszerűen vizsgálni a tényeket és ezt használta ki S. Ábel, lévén csak azokra a kérdésekre válaszolt amik pozitív színben tüntették fel. A többi kérdésre egyszerűen nem válaszolt, így a jog szerint ezeket a kérdéseket sem pozitív, sem negatív tekintetben nem használhatták fel az ítélethozatalnál. Hogy mennyire manipulatív személyiség S. Ábel, arra jó példa, hogy " S. Ábel felrótta Véghnek azt is, hogy a szakértő pszichológusi beszélgetésként prezentálta felé kettejük beszélgetését, ezért ő számított a pszichológusi titoktartásra, és nem gondolt arra, hogy Végh erről jelentést fog készíteni.". Látható, hogy esetében tisztába volt cselekménye súlyával, annak következményeivel, és már akkor a nyomozati eljárás eltérítése volt a célja.
Nem intuíció volt a pszichológus részéről, hanem szakmai tapasztalat. Túsztárgyalóként volt hasonló esete, ezt a mintát ismerte fel.
A pszichoanalízisnek nem predikció a szerepe, hanem mintaillesztés az adott cselekedetet kiváltó okok megtalálása.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "