Jó, akkor az a kérdés, hogy vajon a pszichoanalízis képes-e előzetesen definiálni azon figyelembe veendő tényezőket amik szükségesek ahhoz, hogy meg tudja mondani a férfi reakcióját? Ez egy lényeges momentum, mert ha definiálja ezt és mégsem az a reakció következik be, amit megjósolt, akkor nem érvelhet utólag azzal, hogy ..ja de hát persze elfelejtettük figyelembe venni x tényezőt, ami nagyon fontos lett volna, és az alapján már biza' jól jósoltunk volna. A tudományos logika nem tűri meg az utólagos segédfelvetések bevezetését vagy a definíció változtatásokat.
Persze rémlik nekem a valamilyen Ábel esete, ahol hasonló szitu volt, azt hiszem verseket írt, és abból lehetett érezni, hogy készül valamire. És valamelyik ismerőse szólt annak a pszichológusnak, aki korábban túsztárgyaló volt, nem emlékszem a nevére. És ő is úgy találta, hogy komolyan kell venni a dolgot, és le is tartoztatták ezt az Ábelt. És ez Ábel egyébként meg joghallgató volt asszem, és nagyon jól érvelt, hogy ő csak verseket írt, és versírásért nem lehet börtönbe zárni. Sőt ezt a pszichológust is beperelte. Bent volt egy darabig, de aztán kénytelenek voltak kiengedni. Gondoltam is magamban, h jól felsült a pszichológus baromja, és h a gatyáját is lepereli majd ez az Ábel. De aztán az történt, hogy lövöldözés volt valahol Pesten, és kiderült h ez az Ábel gyerek volt az, aki lövöldözött.
Mielőtt örömtáncot járnál ezen eset kapcsán, kérlek vedd figyelembe, hogy itt sokkalta inkább valamiféle intuíció lehetett a kulcs momentum, semmint valamiféle tudományos megalapozottság, hogy a versei alapján lakat alá helyezték az illetőt. Van ilyen, ráérezhet valaki a veszélyre. De ez nem jelenti azt, hogy mindig rá fog érezni, vagy h nem fog tévesen ráérezni soha.
Ismeretelméleti alapon bizonyított, h a pszichoanalízis nem képes a tudományosság kritériumait teljesíteni. Ezért tetszőleges esemény pszichoanalízisi aspektusból történő vizsgálata szórakoztató ugyan lehet, de komolyan azt nem szabad venni.