Amit te zenében, szélesebbnek, bővebbnek, teltebbnek, lágyabbnak érzel, azok mind-mind mérhető paraméterek. Ezek a jel és fázistorzítások, frekvencia átvitelbeli eltérések. A lossless vs. mp3-ban masszívan mérhető különbség van.
Amiről itt futjuk a köröket az az, hogy a bejáratáskor az emberi érzékelési tartomány alatti változásokat állítunk elő vagy sem.
Itt egy mérésekkel alátámasztott cikk:http://www.innerfidelity.com/content/evidence-headphone-break
Látható, hogy van mérhető változás, de igen érdekesen oszlik el. Pl. Egy-egy ponton drasztikusan változik a 60 órás járatás során a frekvenciára adott válasz és például az is látszik, hogy 10kHz felett 30dB-es beesések vannak. A probléma, hogy hallott hangnál 10dB eltérést hallunk kétszerte hangosabbnak, míg 3dB csak 1.23 szoros eltérés. Ez utóbbi szokott egy riccenés lenni a digitális hangerő-szabályozókon. A dB logaritmikus volta miatt, elkezdhetünk polemizálni, hogy vajon képesek vagyunk-e 0.5dB-es változást érzékelni? Különösen, hogy az emberi fül érzékenysége nem lineáris a frekvencia mentén. Pl. 2kHz és 10kHz-es frekvencián két, azonos erősségűnek hallott hang között 20dB eltérés lehet.
Ehhez hozzájön, hogy a fülhallgatónál minden egyes felvételkor másképp fekszik fel a fejen. (Hacsak nincs csapos illesztés a hallgató fején, de nem akarok ötleteket adni az agyhalott audiofileknek)
Szóval, egy szónak is száz a vége: amiről vitatkozunk az nem mérnöki dolog, hanem erősen fetisizmus.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "