Nézd, tudja azt rólam mindenki hogy megszállott parancssor-buzerátor vagyok, s a minimalista WM-ek híve. Ugye DWM most az ami van nálam, s abban ikonok sincsenek.
Ennek ellenére, menü még nekem is kellett! Amint rátaláltam a DWM-re, megszerettem, nagyszerű... DE HOL A MENÜ?! Ja, az nincs... Pfff... A DWM nagyon tetszett. De menü nekem kell! Nem tehettem mást, megírtam.
Az Unity is jelentős részben amiatt nem tetszett, mert nem volt benne menü. Tudod, hiába Dash meg minden, nem mindig tudja az ember a keresett progi pontos nevét. Jó dolog ha látod valahol az összes telepített alkalmazást egy listában, na ezen lista neve az hogy „menü”. Ez olyasmi, ami ugyanabból az érzésből fakad, ami miatt a GoboLinux-féle fájlrendszer-hierarchiát is szeretem, hogy minden progi a maga külön könyvtárába van telepítve, Gobo alatt a /Programs -ba, nálam a /_/P könyvtárba.
A másik, hogy a csempés felület egyszerűen OCSMÁNY. Komolyan. Nagy, egymástól teljesen eltérő színű téglalapok, rikító csiricsáré színnel. Nem passzolnak egymáshoz. GICCS. Mintha egy óvodás tervezte volna, komolyan mondom. Kicsit a KDE felületére hajaz, de ennél még a KDE is jobb. Majdnem elokádtam magamat amikor először megpillantottam. Lehet hogy valami érintőképernyőn ez még hasznos talán, mert könnyebb az ujjbeggyel nagy csempéket böködni mint kis ikonokat. Szerintem akkor is ronda, de ott talán még bevállalja az ember a haszonért cserébe. De ha billentyűzetet használsz meg egeret, akkor már haszna sincs, akkor minek bevállalni ezt a gyomorforgató utálatosságot?! Milliószor inkább a start menü!