Én értem pontosan hogy Locsemege miről beszél, és még igazat is adok neki, a baj az hogy a MÉRTÉKKEL van baj!
Én is normálisnak tartom hogy amikor valaki hirtelen nagy bevételhez jut, akkor elkezd örülni az életnek, s megenged magának olyasmiket, ami neki addig elérhetetlen volt, sőt tulajdonképpen abban a pillanatban is luxus. Voltam ezzel én is így. Tényleg teljesen érthető emberileg.
A gond nem ez, hanem ha a TELJES összeget elveri ilyesmire! Azaz, itt arról van szó, hogy mennyit költ ilyesmire részint százalékban, részint abszolút mértékben. 100 ezer forintból én megengedhetőnek tartanék ilyesmire mondjuk 10 ezret, esetleg ha nagy a család akkor huszat, hogy jusson mindenkinek valami. Na de a teljes összeget, azt nem. Az ehhez már túl sok. És még amit megengedhetőnek tartok elverni, azt se elsősorban (sőt KIZÁRÓLAG!) piára, hanem olyasmire, ami azért valamennyire maradandó. Például jó cipőt venni. Vagy beköttetni az internetet mert abból lehet tanulni is valamit. Vagy könyvet venni. (Ja, hogy ezek talán olvasni is csak képregényeket tudnak...) Vagy akár egy jó MP3 lejátszónak is több értelme lett volna.