Tulajdonképpen ezt magad is eldöntheted olyan módon, hogy rákeresel a "projektív geometria" kifejezésre és elolvasod.
Konkrétan: Amikor felfedezték a festők a látószöget, vetületet, stb.. (azaz a projektív geometria alapjait), akkortól lehetett előre tervezni az építményeket. Meg lehet nézni egy román kori meg egy korai gótikus templom szerkezetét.
Ha ezt összeveted a román, gótikus és reneszánsz korhoz tartozó időszakokkal, akkor hogyan kerül ide a projektív geometria, amelyről az első írás 1813-ban készült, de csak 1822-ben publikálták?
Ebből kiviláglik, hogy a projektív geometria mibenlétét vagy nem tudod, vagy nem érted.
Amit szerettél volna írni azt úgy hívják: perspektíva.
Bár ennek a hiányát sem találni a müvészetben. Érdemes és tanulságos például az athéni Akropolisz geometriáját és perspektivikus trükkjeit megcsodálni. (Igaz, ez valamivel korábbi.) Még mai eszközökkel sem lenne könnyű utánozni!
Az építészek elhülyültek, tán kiirtották őket a középkorban? Szerinted a püspök elvtárs húzott a botjával egy vonalat, hogy ez lesz a templom alaprajza, még ha oly szellemes mondásnak is tűnik megállja a helyét? Nyilvánvalóan a római birodalom bukása után a műveltség csökkent, a népvándorlás miatt a kereskedelem hanyatlott, beállt a sötét középkor. Ennek ellenére valószínűleg szakemberre bízták a komolyabb épületek tervezését és kivitelezését. Az is megállja a helyét, hogy a káosz (római birodalom bukása, sötét középkor, népvándorlás) elmúltával volt nagyobb lehetőség pénzfelhalmozásra, a kereskedelem fellendülésére, tanulásra és pl. a perspektíva matematikai alapjainak kidolgozására.
Szóval a "Perspektíva hiányának és megjelenésének hatásai a korai középkori egyházi művészetben, és ennek hatása az isten felsőbbrendűségének magyarázatára" nyilvánvalóan megalapozott tanulmány lehetne. Most gondolkozom a "Reneszánsz ember élete Intel CPU nélkül, és ennek hatása az egyistenhitre" c. művemen. :)