Erre 10 évvel korábban lehetett volna megoldást találni. Szovjet laktanyában 100Ft-ért venni két autoszifon mértű tirisztort, és lágyan indítani a rendszert. :)
Először nem vettem komolyan a brand kifejezést. Ha tényleg ilyen márkás gépek voltak, akkor nem a hálózat volt gyenge? A nagy áramlökésre leesik a feszültség és ezért tartós marad a nagy áram egészen addig, amíg a biztosíték is észreveszi.
A 100A nem is olyan nagy, ha rövid. Az én sztorim sem rossz: Nyomtatót mutattunk be nemzetközi approbáción egy ESZR gépteremben. Azokban a gépekben még gyengébbek voltak a tápok. :) Kis nyomtatónkban meg volt egy jó nagy ceruza méretű ízzó, amit fázishasítás helyett csak SSR-rel kapcsolgattam. A teljesítménye csak 2,4kW, de több perióduson keresztül 45A futkározott rajta amíg felmelegedett. Hát nyomtattunk egy selftestet, majd jöhetett volna a nagygépről a valódi teszt. Helyette jöttek a kétségbeesett operátorok: kicsit várni kell, most indítják újra az egész géptermet. :)
A gyenge hálózatról meg eszembe jutott még egy sztori. Ifjabb koromban inkább hobbiként kötőgépekhez készítettem vezérlést. Fonalszakadás esetén meg kellett állítani néhány centin belül a 26kg-os lakatot. Jó nagy motor hajtotta a gépet. A reverzálás mint fékezés szóba se jött, mert reléket kellett volna beépíteni. De van olyan is, hogy egyenáramú fékezés! No, meg mikroprocesszor és SSR. A fékezéshez 70V= kell, ami hasonló ahhoz a kb. 85V-hoz, ami akkor keletkezik, ha minden negyedik pozitív félperiódust engeded csak át. Eredmény: lakat megállt 2cm-en belül. Csak cseszegettek, mert kialudtak a fénycsövek. :(