Azt hiszem, egy hosszú emberöltő is kevés ahhoz, hogy egy ember képes legyen megérteni azt a mechanizmust, ami alapján egy gyermek szellemisége felnőtt szellemiséggé válik úgy, hogy a legtöbb ember igen erősen társadalomba integráltan éli az életét. Látni kell, hogy azonos "cél" érdekében más-más módszer kell attól függően, hogy a társadalom mely rétegében vagy kénytelen ezt a feladatot ellátni.
Sajnos minden életkörülményben működő, üdvös módszer nincs.
Tehát ha megérteni kevés az idő, jól-elvégezni-azt is kevés. Nagyon kevés.
Szerintem vagy van érzéke valakinek a saját körülményei között ehhez, vagy nincs.
(Persze beszélhetnénk arról, hogy vagy van érzéke valakinek egy másik ember körülményei között ehhez, vagy nincs, de erről kimondhatjuk, hogy nem lehetünk már abban sem biztosak, hogy jól érti a másik ember körülményeit.)
Szerintem nem könnyű (így nagy felelősség) megítélni valakit egy ajándék alapján a fenti (hozzászólásonbeli) kérdésekben.
Nem közvetlenül a megválaszolt poszt posztolójának szól, a témabeli kerekasztalhoz kívántam hozzátenni a saját véleményemet.