Ezt sj-nek és "anubis"-nak írom. Főként sj-nek, mert azzal jött hogy "de mi csinálta az ősrobbanást" vagy valami ilyesmi. De ott már túl keskeny a hasáb, ezért ide írom. Ez tulajdonképpen egy rész a Nagy Ateista Könyvből. Íme:
[6,6] A „Kozmológiai Istenérv”
—A kozmológiai érv: a Világegyetem a jelenlegi tudomány álláspontja szerint keletkezett, vagyis lett, és nem volt mindig. Minden, ami lesz, valami rajta kívüli oknál fogva lesz. Tehát kell legyen a Világegyetemen kívül valamilyen más létező is, amely okozta/teremtette az Univerzumot, s ez a létező az, amit Istennek nevezünk!
Ezt tartják a legtöbben a legislegerősebb istenérvnek. Még én magam, a Nagy Ateista Könyv szerzője is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne rá válaszolni! Kíséreljük meg!
Miért ne lehetne a ható okok sorában végtelenbe menni?! Hiszen ha mindennek az oka Isten, akkor azt is kérdezhetem: Istennek mi az oka, ki teremtette Istent?! A Rézfaszú Bagoly talán?!
Aztán: Mi jogon állítja a fundi, hogy a Világmindenség nem volt mindig?! A tudomány csak azt állítja, hogy a JELENLEGI FORMÁJÁBAN nem volt mindig. Jelenleg a legelfogadottabb elmélet a világunk keletkezésére az Ősrobbanás-teória. Na de – kérdezheti a fundi – mi okozta az Ősrobbanást?! Mi volt előtte?! Ezekre a kérdésekre próbál választ adni az úgynevezett M-elmélet. Eszerint a Nagy Bumm azért volt, mert összeütközött két úgynevezett „brán”. A bránok, amiket akár „világsíkoknak” is nevezhetünk, olyan valamik, amik egy a mienkénél sokkal több dimenziós térben vannak. Az ütközés során legalább az egyik (de valószínűleg mindkettő) brán felgyűrődött, hogy úgy mondjam egy bizonyos pontján e gyűrődés miatt „megsűrűsödött a tér”. No most ez a gyűrődés azóta is folyamatosan egyre inkább „kisimul”, ezt érzékeljük mi úgy, mint a Világ tágulását. Az ütközés során a gyűrődésen kívül lehet hogy egyéb folyamatok is történtek, ezeket jelenleg is vizsgálja a tudomány. Ennek a sokdimenziós térnek amiben a mi háromdimenziós világunk „lebeg”, s amit nyugodtan nevezhetünk hipertérnek is, ennek legalább 11 dimenziója van. Ezt alátámasztani látszanak bizonyos szubatomi vizsgálódások és kísérletek is. Úgy is fogalmazhatok óvatosan, hogy ezt mintha alátámasztani látszanának bizonyos kísérletek. Azért írom hogy „mintha” alátámasztanák, mert amiről itt írtam, ez az elmélet erősen a tudomány határterületéhez tartozik, s a határterületeken mindig van bizonyos bizonytalansági faktor. Itt konkrétan arra gondolok, hogy bár ez a (legalább) 11 dimenziós tér erősen valószínű, de az hogy ennek létét feltételezik, abból fakad, hogy így tudják visszavezetni egyetlen alaperőre az eddig ismert kölcsönhatásokat, tehát az elektromágneses erőt, a gravitációs erőt, s az atomon belüli erős- és gyenge kölcsönhatást. Ellenben természetesen nincs semmiféle kényszerítő ok, ami miatt okvetlenül bizonyosak kéne legyünk benne, hogy ezeknek márpedig valóban pontosan egyetlen kölcsönhatásra visszavezethetőnek kell lenniük! Ezt logikusnak tartjuk, mert hiszünk benne hogy a világ alapvetően egyszerű a mélyebb rétegeiben, de konkrét BIZONYÍTÉK e hitünkre mégsincs.
Aztán, ha igaz is hogy ezek visszavezethetőek egy erőre, de akármikor felfedezhetünk más erőket is, melyek végső egyesítéséhez még kellhet egypár plusz dimenzió, s akkor máris nem 11 dimenziós hipertérről beszélünk. Ezért is írtam hogy „(legalább) 11 dimenziós”. Aztán az sem kizárt, hogy valaki előáll egy olyan matematikai elmélettel, mely nem kell feltételezze egy sokdimenziós hipertér létét, s akkor az egész M-elmélet megdől, legalábbis a mai formájában. Igaz, ennek esélye oly kevés hogy majdnem nulla, de teljesen nullának azért mégsem lehet tartani, elvégre nem látunk előre a jövőbe! Emiatt van tehát az a fogalmazás, hogy „mintha alátámasztanák”. Ez a jelenleg létező legmodernebb és legjobban igazolt elmélet a Kezdetről, de 100%-ig biztosra venni ennek ellenére nem lehet, csak olyan 999 ezrelékig. A tudomány mindigis fenntartotta a jogot magának a tévedésre, abszolút „igazságokat” csak a vallások hirdetnek (ők is csupán hiszik, hogy az az abszolút igazság, amit hirdetnek).
Az az igazság, hogy amiatt ez a legerősebb istenérv, mert az ugyan biztos hogy ez nem „igazolja” Isten létét, de az embernek nehéz elfogadnia azt a gondolatot, hogy nem talál logikus indokot a Világ létezésére. Mindazonáltal ez nem ok arra, hogy belekeverjük a dolgokba Istent. Isten létének feltételezése ugyanis nem magyaráz meg semmit, csak egy szinttel kijjebb tolja ki a megmagyarázhatatlanság tartományát. Hogy ez miként működik, azt az alábbiakban mutatjuk be:
Ha Isten létezik, akkor vagy része a világnak, vagy azonos vele, vagy attól elkülönülten létezik. Ha része a világnak, akkor úgynevezett „teremtett lény”, tehát nem is Isten. Ha azonos a világgal, akkor mi értelme van egy külön szót gyártani rá, hiszen akkor Isten=Világ, s akkor amikor azt mondjuk hogy Isten megteremtette a Világot, azt is mondhatjuk, hogy a Világ megteremtette önmagát!
Ha azonban Isten nem azonos a világgal hanem attól elkülönülten létezik - s az emberek többsége is így gondolja! - nos, akkor viszont bajban vagyunk a „világ”-szó szokásos értelmezését illetően! Hiszen azalatt hogy „Világ”, általában azt értjük, hogy „minden, ami csak létezik”! Ha Isten létezik, akkor eszerint a meghatározás szerint viszont ő is a Világ része, holott az előbb azt mondtuk, hogy nem az! Ezt a problémát csak úgy tudjuk feloldani, ha valahogy úgy képzeljük el a Világot és Istent, hogy van egy nagy valami, mondjuk egy roppant gömb, ez az amit Világnak nevezünk, az ebben lakó lények ebből nem tudnak kijönni, de ezen kívül – mondjuk a sokdimenziós „hipertérben” - ott trónol Isten! Ez amennyire tudom, gyakorlatilag meg is egyezik a Krisna-hívők világ-elképzelésével a lényegét illetően!
Igen ám, de ezesetben azt a Világot ami fölött Isten uralkodik, nevezhetjük akár „Kisvilágnak” is, s azt amiben ez a Kisvilág van, s amiben Isten is van, az a – mondjuk - „Nagyvilág”! Így már működhet a dolog, mondhatjuk hogy létezik holmi Isten, aki a „Kisvilágot” teremtette, igen ám, de akkor ki teremtette a „Nagyvilágot”, beleértve Istent is?! Vagyis megintcsak ott tartunk, hogy Isten létezésének feltételezése semmit nem magyaráz meg, legfeljebb egy szinttel távolabb tolja a megmagyarázhatatlanság tartományát!
Ez az istenérv tehát cseppet sem érv Isten létére, de azért nevezhetjük az istenérvek közül a legerősebbnek, mert arra azért határozottan rámutat, hogy igenis vannak dolgok, amiket – legalábbis jelenlegi műveltségi szintünkön – nem értünk, nem tudunk megmagyarázni, s ez még valószínűleg sokáig így is lesz! A legtöbben nem képesek szembenézni ezzel, mert szeretnének mindenre azonnal magyarázatot találni, és könnyen érthető magyarázatot, s emiatt menekülnek a vallásokhoz, mert azok mindenre magyarázatot adnak azt ígérik, a tudomány pedig nem, s amire ad is, arra is néha csak nehezen és sok tanulás után érthető magyarázatot ad a tudomány! Fentebbi magyarázatom ezen „istenérvre” azonban remélhetőleg rávilágított arra, hogy még azon az áron sem jut el az ember a mindent megértés szintjére, ha kész lenne ezért cserébe belenyugodni abba, hogy Istennel magyaráz meg mindent. Az ugyanis nem válasz csak kijjebb tolja a megválaszolhatatlanság szintjét.
Mindezt azért írtam le, mert tapasztaltam, hogy egyes fundik örömmel üdvözlik a brán-elméletet, mert szerintük ez bizonyítja Isten létét. Mert ugye, honnan és hogyan keletkeztek azok a bránok?! Nos, a bránok keletkezésére (hogy honnan vannak) az elmélet nem ad semmiféle választ (tudomásom szerint). Egyáltalán, be merem vallani, semmiféle válasz nincs arra, hogyan keletkezett (vagy esetleg mindigis volt) az a sokdimenziós tér, a hipertér, amiben a bránok vannak. Azon is el lehet fantaziálgatni, vannak-e ott a bránokon kívül más akármik is, amiknek a létéről sem tudunk. Bár ateista vagyok, de ennek ellenére be merem vallani, cseppet sem kizárható, hogy ott a sokdimenziós hipertérben akár valamiféle szuperlények is éljenek, akik tetszésük szerint játszhatnak a bránokkal, akár világokat is teremthetnek így. E lényeket nyugodtan lehet angyaloknak vagy isteneknek is nevezni. Igen, az M-elmélet nem zárja ki, hogy a két brán ütközése Isten szándékos akaratából történt.
Épp csak ez rendkívül valószínűtlen. Az, hogy ezen elmélet szerint van hipertér (tudod, az a sok, legalább 11 dimenziós valami, amiben a bránok vannak) sőt e hipertér létezése majdnem teljesen biztos, és az hogy nem kizárható hogy a hipertérben éljen Isten, az még nem jelenti azt, hogy biztos is hogy van Isten aki a hipertérben él!
De ami engem illet, szerintem nem is ez az érdekes. Ha hiszed, ha nem, kedves Olvasóm, engem nem zavar, ha hiszel a hipertér istenében. Tőlem bárki nyugodtan hihet egy ilyen istenben, sőt, ott élő lényekről én is írtam nemegy regényemben, én „világőröknek” neveztem el őket. Engem ez tehát nem zavar. Az sem zavarna, ha alakulna erre egy vallás és elterjedne. Hanem lássunk világosan: egy olyan isten aki annyira hatalmas, hogy bránokkal játszik, s így teremt egy (sőt valószínűleg nem is csak egy de rengetegsok) világegyetemet, s e világegyetemek közül egy is akkora, mint a mienké, az NAGYON MÁS ISTEN, mint amit a Biblia leír nekünk! Az NEM AZ EMBER KEDVÉÉRT teremtette a világot, hanem egészen más céljai voltak a világteremtéssel, s lehet hogy nem is tud arról, hogy az általa teremtett egyik világban létrejött az emberi faj.
Én tehát mint ateista, nem hadakozom ezen istenhit ellen, bár nem hiszek benne (ebben sem). Én főként a bibliai istenkép ellen küzdök, mert azt fertelmesen ocsmánynak és gonosznak tartom.
De ettől még nyugodtan képzelődhetsz a hipertéri istenről, mert az elmélet nem zár(hat)ja ki a létét, legfeljebb arra mutat rá, hogy egy ilyen isten (is) felettébb valószínűtlen.
Mindenesetre, kétlem hogy valaha is lenne bármi igazán komoly tudásunk a bránok lényegéről, arról hogy miből állnak, hogyan, mikor keletkeztek, mi van a hipertérben a bránokon kívül, mert kétlem hogy az ember valaha is kijuthatna a hipertérbe (ennek ellenére én is írtam már hipertéri űrhajózásról a regényeimben), vagy valami adatgyűjtő szerkezetet küldhetnénk ki oda. Vagyis én elfogadom, hogy vannak dolgok, amikről valószínűleg soha a büdös életben nem fog biztosat tudni az emberiség. Még azt is elfogadom, hogy e nem-tudható dolgokról való megnyugtató képzelődés miatt legyen egy vagy több vallás. Oké. De az ne olyan vallás legyen mint a bibliai, és ne akarja felesleges bűntudattal megtölteni a lelkiismeretemet amiatt mert recskázom, vagy mert szombaton (is) dolgozom, vagy akármi másért is! Pláne ne állítson olyat, hogy minden ember bűnös már rögvest a születésétől számítva! És ez a vallás fogadja el az evolúciót, mert ne legyen tudományellenes, tehát maradjon meg szigorúan azokon a területeken, ahová a tudomány nem képes eljutni! S még sokáig sorolhatnám!
Még valamit világosan kell látnunk. Ha elfogadjuk is egy olyan, a hipertérben élő szuperlény létét, aki bránok ütköztetésével vagy másképpen világegyetemeket hoz létre, akkor ezt nevezhetjük ugyan Istennek, de ez akkor sem lesz azonos azzal az istenfogalommal, amit általában és manapság értenek e fogalom alatt. Mert az igaz ugyan, hogy e lénynek sokkal de sokkal nagyobb a hatalma mint az emberekének, de a hatalma valószínűleg akkor sem VÉGTELEN. És mindentudónak sem tekinthető. A végtelen (abszolút) hatalom, no meg a mindentudás feltételezése ellentmondásokra vezet, ezeket kirészleteztem e könyv más helyein. Tehát bár nem elképzelhetetlen feltételeznünk olyan lényt, aki a mi világunkat megteremtette, de ez igazából akkor sem az az abszolút hatalmú Isten, akiről a vallásosok elmélkednek, továbbá, ha meg is teremtette a mi világunkat meg még akárhány másikat is, de akkor sem teremtője annak az egész hipertérnek amiben ő maga ez a „pszeudo-Isten” is van, sőt, jó eséllyel a bránokat sem ő teremtette csak felhasználja azokat. Ez tehát csak egy nagy hatalmú szuperlény, nem igazi Isten. De még egy efféle szuperlény létére sincs semmi bizonyítékunk, s létezése ezért erősen kétséges, nem több mint csupán afféle fantáziajáték.
Szeretném azt is leszögezni, a fentieket nem amiatt írtam, hogy vallásalapítóként fellépjek, nem kívánok agitálni a „hipertér istene” vallás mellett, sőt, én magam sem hiszek ilyesmiben. Csupán az volt a célom ezzel, hogy bemutassam, a jelenlegi legmodernebb elmélet a Világegyetemünk kezdetéről miféle „isten(ek)” létét engedi meg, mik tehát az elmélet korlátai, mikre ad magyarázatot és mire nem, mit zár ki kategorikusan mint lehetetlent, s mit nem. Röviden ismertetve az álláspontomat ezzel kapcsolatban: az elmélet megengedi a mi világunk szándékos teremtését, s ezért ezt én sem tartom lehetetlennek, csak rendkívül valószínűtlennek, ellenben egyéb (logikai) megfontolásokból továbbra is lehetetlennek tartom „igazi”, abszolút hatalmú isten létét, aki megteremtette volna azt a (valószínűleg végtelennagy) sokdimenziós „nagyobb” világot (a hiperteret) amiben a mi világunk „csücsül”.
-------------
Honlapom: http://parancssor.info Könyvem a VIM-ről
Lenovo ThinkPad T530, Core I7, 16 GB RAM, 500 GB HDD
=== DWM ablakkezelő ===