Apró kis tévedés: a PM már a 286-os óta létezett (Intel CPUN-n). Pl. OS/2.
A szükség miatt azért nem ilyen egyszerű volt az élet msdos alatt sem. Voltak device driverek, memória rezidens programok, timerek. Ilyen szempontból csak az egy kezelőfelület miatt volt single tasking, de voltak popup programok. Funkcióban csak annyi az eltérés, hogy nem két főprogramot indítottál, hanem egyet. Eközben a háttérprogramot elő lehett csalogatni. Elvetemültebbek akár standard bios extension-ként is beépíthettek programot.
A káoszt az okozta, hogy a dos mint operációs rendszer által biztosított felület sok esteben lassú volt, ezért sokan a bios hívásokat is használták. Képernyő kezelésére alapvető megoldás a directvideo, amikor némi tájékozódás után követlenül az elsődleges vagy további képernyőpufferbe ment az írás. Ezt nem a kiscserkészek, hanem a dobozos szoftverek is követték.
Aztán megjelentek a max. 22 felhasználóig bővíthető multiuser dos-ok, pl. DR-DOS. Akár ilyenre, akár unix-ra már problémát okozott a directvideo hordozása.