Hogy ne volna, mikrokontrollerek jellemzően mai napig ilyenek: csak azt a kódot töltöd rá, ami valóban fut.
De amúgy kis túlzással egy MS-DOS sem volt sokkal több: adott ugyan néhány dolgot, amit használhatott a program (pl. lemezkezelés, könyvtárkezelés), de alapvetően ha egyszer elindult a program, akkor csak az futott a DOS meg ott pihent hátul a memóriában. Aztán maximum reménykedett abban, hogy a program valaha is visszaadja a vezérlést.
Mai modern op.rendszerek ennél alapvetően 3 dologban többek:
- védett memóriakezelés (minden programnak egyedi virtuális címtér, PC-n ezt a 386-os óta lehet egyszerűen megoldani, amióta van a CPU-ban rá támogatás)
- időosztásos multitasking (az OS beállít mindig egy időzítőt, ami időnként megszakítja a programok futását és ha szükséges vált egy másikra).
- hardverabsztrakciós réteg (a programok közvetlenül nem férnek hozzá a hardverhez, csak az operációs rendszer erre dedikált szolgáltatásain keresztül.)
Ezt leszámítva egyébként most is "direktben" futnak a programok a gépen. Ha futtatsz pl. egy Firefoxot és az operációs rendszer odaadja neki az időszeletet, akkor abban az időszeletben csak a Firefox fut.
Ezeket amúgy akár egy C64-en is meg lehetett volna valósítani, csak épp marha kevés erőforrás maradt volna akkor már a programoknak.
----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™